OMG, blogol a gyerekem! – Avagy Aliz lányom sütiblogja, amit imádok!
Előszó
Engedjétek meg, hogy a büszke anyai szívem szólaljon meg először! Az, hogy egy 9-10 éves gyerek blogol, meg hogy gyakorlatilag teljesen önállóan alkot a konyhában, azért mindenképpen csodálatos, nem hétköznapi jelenség, és én már csak emiatt is hihetetlenül büszke vagyok rá! Persze, ahogy ezt egy kedves barátnőm írta, Aliznak ez teljesen természetes módon beépült az életébe, hiszen pici kora óta együtt sütünk-főzünk és ő folyamatosan látja azt is, ahogyan én ezzel már jó ideje hivatásszerűen foglalkozom. (A Vegissima receptgyűjteményben több recept is van, amit Alizzal együtt készítettünk. VegissiMAMA címszó alatt találjátok ezeket!)
Mégis azt mondom, nem triviális, hogy ő magától kitalálja azt, hogy sütiblogot akar indítani, és belevág ennyi idősen egy saját projektbe, amit aztán önállóan, minimális háttértámogatással visz kitartóan. Szóval ehhez azért kell fogékonyság! Benne ez megvan, ahogy elképesztő kreativitással is meg van áldva, és ez így együtt egy elég jó kombinációnak tűnik. 🙂
De vajon milyen recepteket tartalmazzon Aliz sütiblogja?
Amikor Aliz előrukkolt a sütibloggal, már az elején jött a kérdés, hogy milyen receptek kerüljenek fel. Persze, hogy az eszem a vegán felé húz, hiszen tudom, hogy még a süti is egészségesebb növényi alapanyagokból és én ezt a vonalat képviselem. Ugyanakkor, az anyai szívem azt súgta, ez Aliz lányom sütiblogja, ez az Ő projektje és én akkor vagyok hű a nevelési elveimhez, ha nem elnyomom és minden áron irányítom őt a saját elképzeléseim szerint, hanem ha teret adok neki, hogy kibontakozhasson, és megtalálja a SAJÁT hangját. Igen! Utóbbit fontosabbnak éreztem, még úgy is, hogy természetesen teljesen el vagyok kötelezve a növényi alapú táplálkozás mellett, és továbbra is ezt fogom hirdetni, teljes mellszélességgel szülőtársaim felé (is).
Aliznak ahhoz volt kedve, hogy vegán és hagyományos süti recepteket vegyesen osszon meg a blogján, hát így is lett. Íme a legújabb növényi recept, egy sós finomság, a sokmagvas pogi. Hajrá Alizkám, éljen a sok közös sütés-főzés, kívánom, hogy minden álmod valóra váljon, én ott leszek és támogatlak, vagy felsegítelek, ha “elesel”… A SZERETET az, ami igazán számít…
És most nektek szeretnék üzenni, kedves Szülőtársaim!
Szívből biztatlak titeket arra, hogy hívjátok/engedjétek be a gyerekeiteket a konyhába, hadd sürögjenek-forogjanak körülöttetek sütés-főzés közben! Tudom, hogy ez sokszor fárasztó, és iszonyú kupis tud lenni – erről külön blogbejegyzést írhatnék és egy hatalmas galériányi fotóanyagot bemutathatnék a sokszor totál kaotikusan kinéző konyhánkról 😀 -, de higgyétek el, hogy hosszú távon meghálálja magát.
Az olyan beállítottságú gyermeket, mint pl. az én Alizkám is, elképesztően tudja inspirálni a közös alkotás. Mert ez igenis egy kreatív, alkotó folyamat. Én magam is a sütés mágiájába szerettem bele, anno gyerekként. Egyszerűen lenyűgözött, ahogy az egyszerű alapanyagokból hol mesés krémek, hol gyönyörű kelt tészta, hol ropogós finomságok születtek. Persze én is Édesanyámtól tanultam sok mindent, akinek ezúton (is) nagyon köszönöm!
Ez alkímia, a javából! 🙂 A gyerekeknek – és egyébként a felnőtteknek is! – nagy sikerélmény látni, hogy a konyhában azonnal ott van a kézzelfogható eredmény, kis kezük munkájának gyümölcse! Arról nem beszélve, hogy a közös konyhai móka egy életre meg tudja határozni, illetve alapozni a helyes táplálkozáshoz, az otthoni főzéshez való viszonyukat.
Mindehhez nem kell táplálkozási szakértőnek lenni, csak a konyhai alkotás iránti szeretetet kell továbbadni! Sok sikert!