Május hónap témája: Érzelmi elsősegély
Melyikünk ne húzta volna fel már számtalanszor magát azon, hogy a négyévese MEGINT az ingujjába törli a paradicsomszószos száját, – pedig tényleg tudja, hogy mire való a mellette levő szalvéta-, a 10 hónaposára megint lehetetlenség már vagy húsz perce ráadni a pelenkát annyit izeg-mozog, a nyolc évese pedig üvöltve csapja be az ajtót?!
Melyikünk ne lőtte volna már ki a főnökét a holdra amikor az felemelt hangon, lekezelően beszélt vele?! Vagy az öntelten viselkedő kollégát, akivel muszáj együttműködnie!? Esetleg az éppen elégedetlenkedő párját?!
Talán mindegyikünk volt már olyan helyzetben, amikor azt érezte, hogy legszívesebben kifutna a világból, de mégis benne kellett maradnia egy-egy nehéz állapotban úgy, hogy közben ne égessen hidakat maga mögött.
Gyakran azért érezzük az élet dolgait ilyen megerőltetőnek, mert sokan egyedül vagyunk hagyva a hétköznapok kihívásaival, elszigeteltnek, feszültnek érezzük magunkat, folyamatos nyomás alatt és elvárások közepette élünk, ráadásul többnyire őrült rohanásban. Ilyenkor szó szerint nem tudunk gondolkodni, mert az agyunk gondolkodásért felelős része kikapcsol. Mindezek mellett pedig egy-egy jelenlegi élethelyzet régi, elfelejtett érzésekre emlékeztethet bennünket tudattalanul, így könnyen bekapcsol a „harcolj vagy menekülj” része az agyunknak.
Annak is fontos tudatában lenni, hogy amikor rohanunk, „pörgünk ezerrel”, akkor a szervezetünk azt a jelzést érzékeli, hogy valami fenyegető helyzetbe kerültünk és elkezd olyan stresszhormonokat termelni melyek szükségeségesek ahhoz, hogy megküzdjünk vagy elfussunk a ártalmas szituációból. Ilyenkor kiélesednek az érzékszerveink, gyorsabban kezd verni a szívünk és rengeteg energiát használ el a testünk. Ha viszont ilyenkor tudatosan elkezdünk lelassulni, akkor azt az üzenetet küldjük szervezetünk számára, hogy minden rendben, biztonságban vagyunk, nem kellenek azok a stresszhormonok. Érdemes ilyenkor egy pillanatra megállni, tudatosítani azt, hogy talán azért érzem magam irritáltnak, mert túlpörögtem. Ilyenkor jól tud esni, ha csak néhány másodperccel is, de lelassítjuk magunkat; a lélegzetünket, a mozdulatainkat, a beszédünket. Megfigyeljük hol is vagyunk valójában, mi van körülöttünk.
Mit tehetünk még az ilyen kihívásokkal teli szituációkban magunkért?
- A légzésünkre figyelve, orron át lélegezzünk be és lassan kiengedve a szánkon át, lélegezzünk ki! Én ehhez szoktam magamban számolni; négyre belélegzem és nyolcra ki. A lényeg, hogy a kilégzés hosszabb legyen, mint a belégzés. A számolás pedig önmagában is figyelemelterelő. Ebből érdemes legalább hat kört (kb. egy perc) elvégezni, hogy hatásos legyen.
- Lassan kortyolgatva igyunk meg egy pohár vizet! Ez is azt az üzenetet küldi a testünknek, hogy minden rendben, nincs vészhelyzet.
- Nyissuk ki az ablakot és engedjünk be friss levegőt! Vagy menjünk ki a levegőre és váltsunk helyszínt!
- Figyeljünk egy pillanatra a körülöttünk levő természetre. Legyen akár az egy fa az utcán, vagy egy cserepes virág az asztalunkon.
- Toljuk a falat! A rossz érzéseket, dühöt, tehetetlen frusztrációt jól bele lehet tolni abba a falba.
- Rázzuk le a végtagjainkat!
+1. Van egy folyamatosan, hosszútávon alkalmazható stresszoldó eszköz a Kapcsolódó Nevelésnél, amit mi ott páros meghallgatásnak hívunk, de nem csak szülőknek ajánljuk!
Hogyan működik ez?
Állapodjunk meg egy másik felnőttel- lehet ez barát, kolléga, szülőtárs -hogy adunk egymásnak időt arra, hogy kiadjuk magunkból a nagy, nehéz érzéseinket. Ezt lehet személyesen vagy telefonon, legyen mindegyikünknek ugyanannyi ideje (akár 5-5 perc is csodákra képes), csak hallgassuk egymást ítélkezés nélkül, ne adjunk tanácsokat, csak a figyelmünket, és bízzunk abban, hogy a másik tudja a saját válaszait. A titoktartás kötelező! A rendszeresség ajánlott. A cél pedig a stresszoldás!
Ti hogyan kezelitek a stresszes helyzeteket?!
A cikk szerzője: Kis-Márton Franciska, mentálhigiénés szakember, Kapcsolódó Nevelés oktató
Weboldal: https://koszijol.hu/
Franciskával hamarosan a Vegissima Lifestyle Café Podcast sorozatban beszélgetek arról, hogyan támogathatjuk még mentális egészségünket!